Senki nem mondhatja, hogy nem olvasok a sorok közt, hogy vájt fülem mellett fogadatlanul szállnának tova az apró utalások. Nem bizony! Márpedig ti, a rajongóim, nehezteltek rám, amiért elhanyagolom ezt a blogot. Milyen dolog, hogy eleddig csak a két legjobb poszt fűződik a nevemhez?! Milyen dolog, hogy a harmadik helyért vetélkedés elültette a széthúzás, az acsarkodás magvait, ami alkotóközösségünk szétbomlásával fenyeget?! - Joggal súghattak össze imigyen a hátam mögött, de csupán eddig és ne tovább! Megszoktam már, hogy csupán magammal versenyzek, és ilyen mezőnyben bizony nem könnyű helyt állni... De ismét megcsináltam, nyertem! És nem csupán e fórum hasábjain, vagy a hasábburgonyák frontján, hanem az egyetemes gasztronómia Olümposzán is elfoglalhattam végre a helyem! Pedig sok minden szólt ellenem. Soha nem csináltam még rántott húst, se hasábburgonyát, arról nem is beszélve, hogy cifráztam is a mutatványt, de végül minden jól sült el! Mármint, jól sült ki.

A dolog ott kezdődött - és én mondom, minden hadművelet sikere a megfelelő előkészítésen múlik -, hogy a 60 dekás csirkemellfilét még előző nap beáztattam fél liter fokhagymás tejbe, hogy ne legyen száraz, íztelen fosadék. Vezércsel volt ez a javából, a Schlieffen-terv szárnyas húsokra aktualizált változata. A célnapon pedig felszecskáztam három krumplit, majd előfőztem! A krumplival együtt tettem fel a vizet, majd forrás után lekaptam a sparheltről, így szavatolva az omlós belsőt. Hagytam száradni egy konyharuhán, közben folytattam a gigászi munkát. A speciális panír 20 deka lisztből, 25 deka túróból (bizony, nem káprázik a szemetek, túróból!), három tojássárgájából, valamint a habbá vert fehérjéből, egy teáskanál sóból és két deci tejből lett összekutyulva.

A vékonyra szeletelt csirkemellfilét felbundázzuk, majd bő lére eresztett olajban, adagonként kb. 10 perc alatt  közepes "lángon" aranybarnára sütjük. Ha ügyesek vagyunk (én az vagyok, ti meg szopjatok csak!), a panír nem esik le a húsról, és még a túró csodás ízét is megtartja. A felesleges olajtól törlőkendővel, vagy - mint én, tehát a legnagyobbak - egy üres pizzás doboz segítségével szabadulunk meg, és már neki is láthatunk a hasábburgonyának. Az addigra már száraz félig főtt krumplit kisütjük, ennyi. Állítólag gyorsabban megsül, mintha nem főznénk meg előtte, de összehasonítási alap hiányában e kérdésben nem foglalok állást. A pizzás doboznak pedig van egy másik fele is, a gyengébbek kedvéért... Ja, utána fűszerezzük ízlés szerint.

Az eredmény önmagáért - és értem - beszél! Kurvajó lett, mintha az ízek tüzes bacchanáliát ülnének ízlelőbimbóim lágy ölén. Jing és a jang, menny és pokol, élet és halál tánca néhány falatban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.