Étteremfika-sorozatunkat nem mással kezdem, mint a Magyar Nemzet egy kivételes településével, történelmünk ékkövével, melytől az Esztergomi bazilika mellett minden szlovák rángógörcsöket kap: Visegráddal.

Történt az, hogy az Úr 2013-ik évének őszén, hogy egy szép, napsütéses szombaton úgy döntöttünk, hogy délelőttünk hátralévő felét valamint a délutánt a Szittya Szív mélybugyrában, a Föld bolygó szívcsakrájában, a Pilisi hegyekben töltjük.

Előzetes tervünk az volt, hogy sétálunk keveset a napsütéses erdőben, majd egy finomat ebédelve elmegyünk egy thermál fürdőbe megújulni. Mindezt tettük a belföldi turizmus jegyében, szem előtt tartva a Fidesz direktíváját és zseniális, párját ritkitó marketing-szlogenjét: itthon otthon vagy!

Hivatkoznánk szeretett kormányunk és pártunk kapcsolódó direktívájára, kinézük a számunkra releváns hivatalos utasítást és úgy határoztunk, engedelmeskedünk az alább citált weboldal

itthon.hu

Ősz -2013 - Bor és welness ajánlásának. ( http://itthon.hu/bor-es-wellness/-/content/14204/1/spa-es-bor )

A PÁRT ajánlása nem más, mint az, hogy fürödjünk borban. Ettől azért tartózkodtunk, megelégedtünk a kisebb profilú programmal: a direktíváknak megfelelően, jó állampolgárként séta után ebédelünk, ahhoz bort iszunk, majd elmegyünk egy SZÉP MAGYAR helyre ahol jól welnessezünk.

A túra részt Pilisszentlászló településén teljesítettük. Érdekes momentumban volt részünk a Szentendrén kialakult dugót elhagyva: a skanzen felé kb 6 rendőr állt a sarkon és 2 rendőrmotoros jött szembe.

Ez az ijesztő, rendőrállamra emlékeztető kép hamar kiment a fejünkből, pedig jelentőséggel bír a következők során. A skanzen felé semmi különös nem történt, mint pár, mögöttünk jövő, furcsán optikai felturbózott, 6-8 éves opel vagy golf őrjöngve, ide-oda rángatta a kormányát, miközben szépen, a lakott területen engedélyezett ötvenes tempóban haladtunk.

Szentendrét elhagyva a festői Pilisszentlászló felé tartottunk, ahol a főúton vettünk egy kemény jobbost, és máris a település főterén találtuk magunkat. A velem utazó nőszemély mielőbb mosdóba szeretett volna távozni, amelyet a közeli 'Gesztenyés' italboltban vittünk véghez. A helyiségben álldogáló polgárok nyálcsorgatva mustrálták a hölgyet, aki az illemrendelés után a közeli mosdóba távozott. A vendéglátó egység -másként kocsma- nagy volt, sötét és hideg. Utóbbi csontfagyasztó volt, hiába küzdött az elemekkel a terem közepére beépített téglakemence. A képet a falról szomorúan, üres koponyájukból letekintő szarvasfej-csontok egészítették ki -ezeket trófeának kéne hívni- valamint egy egészen furcsa dizájnelemet vehettünk észre: a fali lámpák őzagancsból, míg a plafonról lelógó csillárok szarvasagancsogból lettek kialakítva. A hangulatot egy kikapcsolt zenegép és a sörcsapnál fázva ácsorgó kék-mellényes csaponsnő tette teljessé.

Hátunkat szorosan a kemencéhez szorítva illemitalunkat (őszilé és gyömbér) iszogattuk, és szemünket újra és újra, tanácstalanul járattuk körbe a megannyi leölt állat kifőzött majd hosszában, az agyalaptól a felsőajkakig lefűrészelt koponyáján. A főtérre visszasétálva szomorúan állapítottuk meg, hogy a községben dúl a szabadkőművesek liberális mételye: Waldorf-iskola fertőzi a környékbeli kisdedek elméjét. Mivel nem terveztünk túl nagy sétát, ezért egy kb. egy órás, a települést körbevevő utakon történő séta vette kezdetét, melynek során számtalan érdekességet láttunk: kontrasztot az őrült milliomosok villái (kertitörpével, mesterséges kispatakkal a kertben ahogy kell) és a majdnem összedőlni készülő, régi, valaha szép napokat látott szocreál családi házak között.

Értékelés:

Hangulat: Dózerolnám

Korhűség: Elfogadva

Étlap: Nem volt

Étel mennyiség: Nem volt

Étel minősége: Nem volt

Tejérzékenyekek ajánlva: Nem értelmezett

Lisztérzékenyeknek ajánlva: Nem értelmezett

Felszolgálás: Okés

Mosdók tisztasága: Hányadéknál kicsit jobb

Ár: 2 üdítő 850 forint...

Lassan de biztosan sétálgattunk, patak felett ívelő hidakon masíroztunk át, rácsodálkoztunk a helyi lovakra, birkákra, macskát láttunk és őszi darazsakat.

Egy biztos volt: minden második szomszéd férfi családtagja a kertben állt, és motoros fűrészt berregtetett. Az élmény éteri volt: napsütés, idilli birkák, patak ÉS KIBASZOTT PULZÁLÓ ZAJ, kábé egy percig alapjárat majd vágás által szinkronban, majd később aszinkronban végzett fűrészelés!

Olyan volt az érzés, mint egy horrorfilm első tíz percében, ahol a főszereplők egy amúgy békés helyen, kellemes környezetben egyre furcsább dolgokat látnak, aztán sokasodnak a láncfűrészesek és kiderül, hogy a település lakói láncfűrészes pszichopaták és írtózatos-liberális Waldorf-szabadkőművesek.... majd jön a szürkület, és éjjel rémisztő, véres gyilkolászás veszi kezdetét liberálisokkal, láncfűrészes, vérengző munkaruhás őrültekkel, és a falról leváló félbefűrészelt koponyájú patás-szellemekkel...

A kb. egy órás tartózkodásunk után (falusi turizmus egy jó darabig megint letudva) egy játszótéren pihentünk le és hallgattuk a kétütemű motorok szonátáját. Csodás turisztikai tapasztalat volt, teljesen lenyugodva és felfrissülve folytattuk az utunk.

Eredetileg a helyi, Kis Rigó étteremben tervezük az ebédet, de odaérve -és legnagyobb meglepetésünkre- masszívan megtöltött parkoló fogadott minket. Az erdőben kialakított tisztás inkább hasonlított parkmozira mintsem egy vendéglő kis parkolójára.Az említett étteremről egyszer lehet hogy írok, de most elég legyen annyi, hogy itt kellemes környezetben lehet ebédelni -nyáron és hétköznap- ellenben hétvégén tömegek nyomjkodják magukba a rántott hús-krumplipüré kombót.

Meg sem álltunk, lendületből kanyarodtunk vissza a főút felé, ahol szép, nyugodt utat terveztünk Visegrád felé.

Folyt köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.