Szilva minden mennyiségben. Volt már habos-babos süti, gombócbenyóc is.

Ha már drága időmet pocsékoltam a fényképezéssel, csak elküldöm a receptet.

 

Mi kell hozzá?

 

Szilva, valamint pite.

 

Nem nézlek benneteket piskótának, ezért a hozzávaló mennyiségeket továbbra sem grammozom.

 

Sőt! A szilvát sem számolom, legfeljebb egy szemről beszélnék, amit azt hiszem, leginkább kiraaaaa fog megérteni, mekkora nehézségek árán jutott hozzá a gombócaihoz (ami olyan lett, ahogy a Nagykönyvben meg vagyon írva) szükséges darabszámhoz. Igen. Ő tudja, a szilvából pálinka lesz. Abból is, ami lehullott, meg ami ezután fog lehullani, az is cefrébe megy. Csak egy elvetemült bogyó nem kerül már soha a hordóban rothadó muslicatenyészetbe, mivel a rohadéknak pontosan ama helyre kellett leesnie, ahol, ha a kocsiból kiszállván kiszámítom a lépéseim számát, azokat szorzom negyvenhéttel (ez a lépéshossz), majd levonom a harminchetes lábméretemet, akkor már csak azt kell megnézni, ha kocsiból bal lábbal szállok ki, melyik lábam az, mivel ne akkorát lépjek, mint általában, mert így elkerülhető az megbocsájthatatlan vétkem, mit azzal sem tudok jóvátenni, ha átlopózom a szomszéd birtokára, mikor épp senki nem látja, az ő fája alól lopni az helyett a hülye szem helyett, ami ahelyett, hogy ment volna a hordóba rohadni, pont oda pottyant, ahova figyelmetlen módon, saját járásomnak megfelelően befele indultam a présházhoz a vödörért, hogy összeszedjem az azóta lehullott gyümölcsöt, midőn utoljára volt szerencsém kint lenni, és összeszedni a darazsak elől, a harminchetes rózsaszín papucsom talpa alá került, mire aztán testtömegem teljes súlya nehezékül szolgált rá.

 

Hát, ezt az egy szemet a pitéhez sem tudtam felhasználni.

 

Ezt az egy mondatot azért megérdemelte a szilva, hiszen a receptem egyik legfontosabb alapanyaga, mitől is ugye a pite szilvás lesz.

 

Kimagozok valamennyi szilvát (azért sem mondom meg hányat, ki tudja, még gazduram is olvashatja?), kevés vizet öntök a lábos aljára, csak annyit, hogy ne ragadjon le, míg nem adja ki saját levét. Cukorral ízesítem, majd puhára főzöm. Ha ez megtörtént, keverek bele vanília pudingot, mivel besűrűsödik, majd félreteszem hűlni. 

 

Míg a töltelék aurájából eltávozik a felesleges hőmérséklet, addig összeütöm a tésztát.

 

Lisztet elegyengetek sütőporral, majd margarinnal és cukorral összemorzsolgatok, kis lyukat készítek a tál közepére, belehelyezem a tojásokat, és tejfölt.

Utólag beillesztve, miután kinyomtuk a nénikéből a tészta receptjét:

'A tésztához:45 dkg liszt, 2-3 tojás, 15 dkg cukor, 1-2 kanál tejföl, csomag(25 dkg -szerintünk 25 gramm és sütőport ért rajta öregnénnye), 1 csomag sütőpor. Töltelékhez:70-80 dkg szilva, 15 dkg cukor, 2-3 csomag puding, rumaroma, fahéj(1-2 késhegynyi). Bár az ön ellenségei nem biztos, hogy nekem is azok, közzéteszem bátran, mert a családomnak készítettem, és nem lett gyomorrontásuk tőle'

 

 

Ezeket szépen összegyúrom. Megjegyzem, igen ragad, ezért alaposan lisztezett deszkán fogom nyújtani a két részre osztott anyagot. Egyik felét a sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezem oly módon, hogy a szélekre is kerüljön. Ekkor meghintem zsemlemorzsával, hogy a sütés során a szilvás töltelékből esetlegesen kiáramló felesleges folyadékot felszívhassa, mert egyébként a piténk alsó tészta rétegét eláztatná.

 

Itt meg is állnék egy szóra.

 

Ránézek a töltelékre, és hígnak találom, ezért zúdítok bele még egy pudingot, csak úgy, további főzés nélkül, majd mielőtt bárki is azt gondolná, nem tettem hozzá fahéjat, most érkezett el számomra az idő, és bepótoltam egy rum aromával párosítva. A rumot hagyom inkább a kupicába, egy másik alkalomra egyrészt azért, mert az esszencia erőteljesebb ízt ad, másrészt, mert féltem a jogosítványomat, harmadrészt, mert lenne, ki sajnálná a süteményből.

 

Ezt a kotyvalékot rákenem a tepsiben lapuló tésztára, majd a tészta másik felével letakarom.