Mivel pogácsám leveles, kelt tésztából készült, és tudjuk, a hájas kifli alapja ugyanez, gondoltam, mért is ne készíthetném a kettőt párhuzamosan?

Az üzletekben kilós csomagolásban árulják a lisztet, ezért a felhasználandó mennyiség maradhat is ennyi, legalábbis nálam. Bő két nagy tepsivel tudunk ebből az anyagból készíteni, ezért, ha gondoljátok, akár pogácsát is, kiflit is süthetünk belőle, vagy, mivel elég időigényes művelet, és nem szívesen fordítanátok gyakran rá órákat, de máskor is falatozgatnátok belőle, tehettek a fagyasztóba akár sütés előtt, de sütve is, rögvest, miután kihűl.

Kezdjük tehát az alaptésztával!

1 kg liszt

3 tojás sárgája

4-5 dkg élesztő

3 dl tej

cukor az élesztő felfuttatásához

1-2 kanál ecet

Langyos tejben kanálka cukorral az élesztőt hagyom elburjánozni. Míg a gombák szaporodnak, hogy ne kapjanak a hidegtől sokkot, midőn a lisztbe löttyintem őket, bedugom a mikróba 90 másodpercre a kelesztőtálba borított búzaőrleményt, ezzel a tészta későbbi gyorsabb kelését eredményezem.

Van még időm a tojások sárgáját a fehérjétől szétválasztani, a sót langyos tejben felolvasztani, ecettel vegyíteni.

Mikor az élesztő már nem bír magával, ki akaródzik futni az edénykéből, segítek neki. Megy a liszt, tojássárgája társaságához. Megkapja a langyos vizes keveréket is, majd alapos gyúrásban részesítem az egészet. Ragad a tálhoz, ragad a kezemhez, de nem hagyom magam, addig dolgozom rajta, míg engedelmesen nem viselkedik, és rücskösből simává nem válik. Ekkor már elhiszem neki, kész önálló életet élni.

Letakarom, majd meleg helyre teszem. Megfeledkezhetek róla akár egy órára is.

A tészta keleget.

Előkészítem a belevalókat.

A pogácsához ledarálom a tepertőt. Kiló liszthez mondjuk, 40 dkg-t.

Hájas kiflinkhez keresek szilvalekvárt, lehetőleg minél öregebbet. Találtam is két bontott üveget, minek az aljába kellőképp beleszáradt a maradék. Ennél jobbat el sem képzelhettem volna! Természetesen házi lekvár, cukrot nem látott, azt állítom, mert nem tettem hozzá, mikor főztem. A hájashoz a savanykás íz dukál.

Most azt kérdezitek, mit keres a kolbászkarikás tányér a szilvaízes mellett?

Az elején azt mondtam, gondoltam, egy tésztából kétfélét készítek. Közben kitaláltam, a hájast is variálhatom, így jutottam ide, és készítettem elő kolbászt is, gondolván azon társaságra, kik a szilvát csak párlat formájában vennék magukhoz, viszont a füstölt kolbászt nem vetik meg.

Ideje megnézni a kelesztőtálat, és végre foglalkozni a megkelt tésztával!

Kissé visszagyúrt állapotban két részre osztom, vagy osztanám, ha egyszerre készíteném a pogácsát is, meg a hájast is, és egyik részébe a fent említett fele mennyiségű töpörtyű kerülne, a másik felébe kb. 25 dkg darált hájat tennék, ha nem úgy történne, ahogy történni szokott, hogy 1 kg lisztből hol töpörtyűspogácsát, hol hájaskiflit sütök, csak akkor mit beszélek én itt párhuzamról a kétféle süteménnyel kapcsolatban?

Valami ilyesmire gondoltam. Innentől kezdve egyformán bánunk mindkét tésztával.

A tepertőt és a hájat gondosan becsomagoljuk a tésztával, majd kisodorjuk, és hajtogatjuk, felülről le, alulról fel, aztán oldalról mindkét irányba, és ismét egybe az egészet.

Mindezt alaposan lisztezett deszkán végezzük, majd letakarjuk, pihentetjük, vagyis kelesztjük. Kelesztés után megismételjük a műveletet, vagyis sodorjuk, hajtogatjuk, pihentetjük, még kétszer.

Mondtam az elején, hogy nem egy gyorsanösszecsapokvalamit étel készül!

A továbbiakban a hájassal foglalkozom.

Kezdem azzal, hogy teszek fel egy kisebb fazékban vizet melegedni, ebbe a felmelegített vízbe fogom tenni a kést, mivel majd a 1,5 cm-re sodort tésztát fogom darabolni. Forró kést használok, mert a tésztát a benne lévő háj miatt így tudom igazán elvágni, lévén a melegtől megolvad a háj,és láthatjátok, már sütés előtt rétegek képződnek.

Beleteszem a tölteléket, összehajtom, majd bevagdosom a tetejét az alábbi módon, és mehet a tepsibe, ahol felvert tojással megkenem. Bekapcsolom a sütőt, és míg az eléri a kívánt hőfokot (220-230 fok), addig kelhet még így is.

Máris meleg a sütő, be is teszem az első adagot. Tíz perc után benéztem rá, ezt láttam.

Jó, ez csalás, mert ebben kolbász van, nem lekvár.

Üsse kő! A kolbászos is úgy készül, mint a lekváros, legfeljebb nem kell rá porcukor, amit a lekvárosra sem szoktam volt tenni, mivel úgyis azzal kezdenénk az evését, hogy a kistányérhoz ütögetve próbálnánk megszabadulni tőle, persze sikertelenül, mert a fránya por képes úgy beleivódni a tésztába, hogy azt biza' el nem hagyá, ezért inkább vaniliáscukrot hintek rá, abból sem használok el sokat, legfeljebb fél zacskónyit, mitől ugyan nem lesz túl édes, íze viszont annál inkább.

Térjünk át a pogácsára!

Nincs átvágás! Amint a hájassal tettünk, ugyanazt követjük el a pogival is.

Vagyis a tésztánk ugye adott, belehelyeztük már a töpörtyűt is, sodortuk, hajtogattuk, kelesztettük, pihentettük többször is. Jöhet a sodrás, kés élével berácsozás, pogácsaszaggatólval szaggatás, tepsiberakás, tojással megkenés, itt egy kicsit pihentetés, majd a sütőbe tolás, tíz perc elteltével rákukkolás.

Sül hát a leveles tészta.

Sül a hájaskifli, sül a tepetőspogácsa is.

Már nem kell sok idő, legfeljebb még tíz perc, vagy annyi sem, és kész mindkettő, vagy mindhárom?

Lekváros hájaskifli

Kolbászos hájas