Hozzávalók:

1 kg liszt

5 dl víz

1 evőkanál ecet

2 tojássárgája

1-2 mokkáskanál só

 1-2 evőkanál olaj ( ha már kidolgoztuk a tésztát, akkor tesszük hozzá)

Valamikor, kezdő koromban 30 dkg liszttel olvastam az egy adagot, de mivel nem szeretek méregetni, leegyszerűsítettem magamnak az összetételt, így lett a mérce az egy csomag liszt egy kiló, miből három cipót fogok készíteni.

Sima lisztet használok. Egyszer próbáltam réteslisztből, többé sosem tenném. Nem tudom mért hívják réteslisztnek? Én átkeresztelném nokedlilisztnek, vagy piskótalisztnek. Ezekhez kiváló, de rétesnek szerintem alkalmatlan.

A liszttel meg is volnék.

A víz problémásabb, mert bár egyéb recepteknél utalunk a rétestészta állagára, gondolok itt a leveles tésztákra, de kérdem én, milyen alapon vesszük ezekhez a tésztákhoz etalonnak a rétes tésztáját a mai korban, mikor nylonzacskóban árult lapokból készül a gyors sütemény, minek nagyjából annyi köze van a réteshez, mint az UHT-s tejnek a tejhez, megsülve pedig úgy néz ki, mink az égetett selyempapír? Honnan tudhatná a ma embere ennek függvényében, milyen a rétestészta állaga?

Mit mondhatnék akkor, mennyi víz is kell 1 kg liszthez? Hozzávetőlegesen 5-7 dl,majd menet közben ki fog derülni. Gondolom, a nokedli sűrűsége ismerős mindenkinek. Ettől keményebbnek kell lennie a mi tésztánknak!
Készítek hát egy edénybe inkább több langyos vizet a szükségesnél, legyen csak kéznél!

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk!!!!!

Nem felejtettem az ujjam a billentyűn. Akár a sor végéig is mehetnének a felkiáltójelek, annyi hangsúly van az alaposságon.

Előbb legyen sima, majd hólyagos!

Váljék le az edényről és a kezünkről

Érezzük a tésztát!

Még nincs benne olaj, de egyszer csak azt érezzük, simogatja kezünket. Kisajtoltuk a lisztből a benne rejlő zsiradékot. Ha elértük ezt az állagot, akkor nem kell aggódni, megtettünk mindent annak érdekében, hogy nyújtható legyen a rétesünk.

Jó elárulom, én mikor úgy gondolom, már jó, akkor még rádolgozom egy kicsit, no nem azért, mert nem fáradt még el kezem, nem is azért, mert nem untam még meg gyúrást, pusztán azért, mert így nyugodtabb vagyok, hogy az előre elkészített töltelékekhez nem kell kitalálni valami mást, mert a tészta bemondja az unalmast, és öntörvényűvé válik, mert akkor nyújthatom én egyik oldalon, ő a másikon visszaugrik, és ezen az sem segítene, ha leszögelném, mert még bele sem verném a szöget, máris szakadna, amint a szög hegye a tésztát érintené.
Most hozzádolgozhatunk pár kanál olajat, és ha ezzel is megvagyunk, elosztjuk háromfelé a mennyiséget, és az előre elkészített lisztezett deszkára helyezzük a cipókat egymástól távol, gondolván arra, hogy legyen helyük terjeszkedni, akár a kelteknek, majd megszórjuk a tetejüket liszttel, és konyharuhával letakarjuk.

Az elkövetkezőkben nem kell mindenben követnetek. Feltételezem, lehet akkora konyhátok, miben körbe tudtok járni egy asztalt. Nekem nincs, ezért nálam indul a buli. Keresek hát valami zenét. Fenyőmiki pont megfelel.

Felcsavarom a szőnyeget. Az étkezőasztalt középre teszem, a dohányzóra a gyúródeszkán a cipók pihennek, mellette tálkában liszt, ami kell az abroszhoz minden egyes  nyújtás előtt, másik tálban olaj, mert olajos kézzel fogom nyújtani a tésztát, és locsolni is kell, a padon felsorakoztatom a sütőpapírral bélélt tepsiket, a töltelékeket. Legyen kéznél evőkanál, kés! Nem árt, ha van konyhai kéztörlő, és feltétlenül kell egy abrosz, ami nagyobb az asztalunknál!

Ja, és még valami! Egy pár papucs, ami szobaajtón kívül legyen, orrával kifele nézve!

Most már lisztezhetem az abroszt. Biztosan szóródik a földre is, mert a lelógó részeket is meg kell szórni, bízván abban, hogy jó tésztát gyúrtunk, és le fog lógni az asztalról. (A váltópapucsot ezért készítettem ide, mert bár ha kisül a rétes, úgyis nagytakarítást kell csinálni a szobában, mivel mindent lepni fog a liszt, legalább ne járkáljam össze az egész lakást lisztes lábbal.)

Egy pillantás a tésztára.

Ott maradt a kezem árnyéka, ahogy megnyomtam, hogy megnézzem, eleget pihent-e? Sajnálom, rétesezzek is, meg fotózzak is? A kettő együtt körülményes.

Jó lesz ez már!

Beolajozom a kezem, a kézfejem is, úgy emelem át a terítőre.

Mindig ügyelek rá, a kezem ne ragadjon a tésztához! Régebben lisztes kézzel csináltam, az utóbbi években inkább olajozom. Mindegy, a lényeg, hogy ne ragadjon!

Szépen, körbehaladva, mindig alkalmazkodva a tésztához, amerre nyúlni akar, arra nyújtom, mert különben elszakadna.

A lelógó, vastag részeket egyik kezemmel a másikra feltekerve leszedem, amit a következő szélekkel összedolgozom, és pihentetés után felhasználhatok, ha marad hozzá töltelék.

Meglocsolom a tésztát olajjal, és mehet rá a töltelék. A lelógó részeket az abrosz sarkait fogván, határozott mozdulattal felhajtom a töltelékre, majd lehet feltekerni.

Nem fogok átmenni az óvodások műsorába, elénekelni a "tekeredik a kígyó, rétes akar lenni"-t, mert nem megy a tviszthez! Pörög még a zene. Épp most tapostam el egy szem meggyet, a gondolom, előttetek is ismerős tánclépéssel. Már csak az kéne, hogy a tésztát is úgy nyújtsam, mint ahogy nagybátyám tanította a kézmozdulatokat: képzeljem, hogy törölköző van a kezemben, és húzogatom hátul, a derekamon! Hát, nem teljesen ilyen mozdulatok kellenek rétes nyújtáshoz, mint a tvisztelésnél, bár hasonlóak.

Jó, hogy behoztam a kést! Most szükségem van rá, mert el kell vágjam háromba, hogy beleférjen a tepsibe.

Íme a meggyes. Természetes a tetejéről se sajnáljuk az olajat!

Nem beszéltem a töltelékekről. Legyen szabadon választott!

A kezdő képen van túrós, meggyes-mákos, krumplis, húsos, brokkolis, és egy vegyes: a krumpli, brokkoli, és hús maradék egyvelege, ami igen ízlett, bár a véletlen műve, hogy mindenből épp ennyi maradt. Jól van, azért túró, vagy mák maradékot nem tettem volna hozzá!

Lehet most már sütni, sorban, ahogy készül.

Ha kisült minden, lehet szeletelni.

Azt nem mondom el, mennyi mosogatnivaló van utána, mert még elvenném a kedveteket a rétessütéstől! 

Amennyire ismerlek benneteket, nem vagytok édesszájúak, ezért a záróképnek a húsosról gondoltam egy közeli fotót, amit darált húsból készítettem úgy, mint a pörköltet.

Parancsoljatok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.