Bevallom, az egyetlen komoly kaja, amit egynél többször készítettem el eddig, az a zöldborsóleves. Laktató, fingató és isteni, már annak, aki annyira szereti, mint én.

Nekiveselkedtem hát csütörtök este 8 órakor. Ma nem vajas galuskát szaggatok bele, hanem grízgaluskát. Hozzávalók:

  Mindent felaprítunk, és némi zsíradékon a hagymát és a paprikákat üvegezzük pár percig, majd mehet bele a többi zöldség, kicsit pároljuk, belepakoljuk a fűszereket, majd felöntjük vízzel, sózzuk. (A karfiolból csak néhány rózsát tettem bele.) Felforraljuk, főzzük a zöldség kb. puhulásáig, majd belezúdítjuk a zöldborsót. Én üvegest használok, mert azt alapból üvegből is megeszem kanállal köretnek, vagy csak hobbiból ha ráérek. 5-10 perc további főzés után beleszaggatjuk kanállal a grízgaluskát. Amikor felúsznak (aquapoling) a galuskák, még pár perc főzés és ennyi. A galuskához 2 tojás, pici zsíradék, só és búzadara köll, összekavarjuk és annyi darát adagolunk, amivel feszes lesz, mint a női fenék! Megcsinálhatjuk rögtön a főzés elején, hadd álljon a tálkában.

Csíkos kanállal, kenyérrel, és a királyoknak járó Budweiserrel tálaljuk:

Isteni lett, a csípős zöldpaprika remek ötlet volt, erről ennyit!

Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.