Szépen csöndben megérkezett az ősz. Nekem úgy tűnik, ebben az évben a vénasszonyok nyara vagy nagyon késik, vagy nem is lesz. Míg belül valahol még a tenger mellett heverészünk emlékeinkben, amint olvasgatunk, vagy a fürdőzőket szemlélgetjük, vagy elkalandozik a tekintetünk a napfényes, csillogó tájon, a valóság az, hogy undok, hűvös szél fúj odakint, és munka után mindenki menekül a vackába.

Ilyenkor lélekemelő egy jó erős leves. A mai receptünk, egy egyszerű, kb. 10 perc előkészületet igénylő étel.

Hozzávalók: két szép fej cékla (kb. 500g meghámozva), két szép sárgarépa, 1 fej hagyma, 3 kisujjnagyságú gyömbér, 250g csirkemell, 4 gerezd fokhagyma, minőségi száraz fehérbor, kevés szójaszósz, fokhagymás ecet, tejföl, só, bors, zsír.

Kockára vágjuk a céklát, felkockázzuk a csirkemellet (marhalábszárral még ütősebb, de nekem most nem volt időm). Felkarikázzuk a sárgarépát, miszlizzük a hagymát. A fokhagymával nem bíbelődünk, szétnyomjuk a kés oldalával.

Mikor kész, elgondolkozunk azon, hogy milyen rossz ízlésre vall ez a tarkabarka, seszínű konyhapult.

Zsíradéknak én kókuszzsírt használltam, mivel libazsírom nem volt, olívaolajat meg nem igazán akartam használni, az ide szerintem nem passzol.

A felmiszlizett vöröshagymát egy fél percig sokkoljuk a forró olajon (NEMüvegesítünk!), ezután beledobjuk a csirkemellet. A hagymás olajon körbepirítjuk a húst, de ez a fázis is csak 1 percig tartson. Ezután beledobjuk a fazékba az összes többi alkotórészt, és fölengedjük 1 liter forrásban levő vízzel.

Egy kis ideig elidőzhetünk a szép színeket szemlélve, de ne hagyjuk magunkat elérzékenyülni: az a buzik és a nők dolga.

A még nem felforrt leveshez adnuk fél pohár minőségi fehérbort. Sózunk, borsozunk. Ne sokat sózzunk, csak a felét annak, amit szánnánk.

A hűtőben még volt egy kis Barton - Guestier Sauvignon, Bordeaux 2007-es nyitva. Ez pont jó a célra.

Személy szerint rühellem a bakelitfüles lábosokat, de mentségemre szolgáljon, hogy a bemutatott konyha az éppen, kurrens ország egy éppen bérelt lakásának része, amit ideiglenesen vettem ki. Sokkal jobb egy apartman, mint valami hotelben leledzeni, ahol szűkek a terek, napi szinten bejárnak az idegenek a szobádba, ráadásul a konyhafőnökök lelkiállapotán múlik, mit is eszünk vacsorára, és az utolsó ember, akihez beszélünk, az az undok báros a lobbyban.

Egy apartmanban több a hely, kényelmesen sétálgathatunk a sok szobában, van hely és tér, ráadásul nem csak a minibár áll rendelkezésünkre, mint holmi hűtőszekrény.

Forráskor gyorsan lehúzzik a habot, majd felöntjük a levest forrásban levő vízzel. Fedőt teszünk az ételre. Kb. 40 perc gyöngyöző forrás kell, hogy a leves készen legyen.

Félidőben kevés szójaszószt (fél evőkanál) teszünk a levesbe. Ételünk alapanyagai a földhöz húznak, ezért a gyömbér nagyon kellemesen dob egyet az ízeken. És ha már híd keletkezett a kommunista országan oly kedvelt zöldség és a kelet varázslatos gumója között, hát kössük őket össze a szójaszósz által kínált ízvilággal.

Mikor kész a leves, tegyünk bele még fél pohár fehérbort.

Tálalás: Csepegtessünk a finom, forró levesbe egy kevés fokhagymás ecetet.  Nekem még volt egy kis mozarellám, karikázzunk három szeletet mellé. A mozarella hálás sajt:  teljesen kompromisszumos étel, fokozza az adott étel ízét de nem ad hozzá más ízt.

A boltban találtam tejfölpótlót -európa minden országában van tejfölpótló, de a jó savanya tejföl csakis a magyar- ez nem volt annyira savanyú, de lágyítja az ízeket. Tegyünk egy evőkanálnyi tejfölt a tányérra.

Kész a finom, gőzölgő leves, ideje bekapcsolni a Bartókot, és jóízűen vacsorázni.

Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.