Történt, hogy rusztikus, vidéki lakóházam járdáján állati eredetű székletkupacot találtam reggeli sétám során. Felkavart a dolog, morfondírozni kezdtem, hogy milyen állat tehette nálam tiszteletét. Megszokácsot kapásból kizártam, mert a nyomok nem dögevőre utaltak, magvakat láttam bennük.

Modern férfiként rögvest rákerestem az interneten és mélységes megdöbbenésemre a gugli dragon keze nyomára utaló találatot hozott fel, igen előkelő helyen.

snip-it_1559104026802.jpg

Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a mai, piperkőc, fine diningos buziskodás micsoda veszélyeket rejt; az ember sosem tudhatja, hogy az elétett, sombrero-méretű tányéron dragon főztje vagy nyestszar van-e. És voltaképp egykutya is. A legjobb, ha az ilyet messziről elkerüljük és maradunk az ismert, zamatos és tápláló, hagyományos magyar konyhánál.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kifoztem.blog.hu/api/trackback/id/tr4414867436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ripők · http://kigondoltam.blog.hu/ 2019.05.29. 08:38:55

@megszokács: Nem ezért születtem meg, te buta. A születésem időben megelőzte a poszt keletkezését, tehát az ok-okozati összefüggés pont fordított.
Amúgy meglep, hogy pont te kardoskodsz ennyire a fine dining mellett.

megszokács · http://kifoztem.blog.hu 2019.05.29. 21:27:21

@ripők: Pedig már akkor is magvakkal etettem a tojástojó fürjeimet, amikor mások még szalonnahéjjal etettek mindenféle jöttment énekesmadarat!

Meg is lett az eredménye: szebb napokon tíz tojásból ettem reggel a rántottát!
süti beállítások módosítása