Természetesen mindent meg lehet unni egyszer, így a Porc dans son jus-t is. Azoknak, akik már itt tartanak, ajánlom a mai receptet.

Az első számú hozzávaló némi sertés nyesedékhús. Kiemelendő azonban, hogy ez az étek akkor az igazi, ha épp kevésbé porcos, ellenben annál szalonnásabb nyesedékhúst fogunk ki. Hiába, a megfelelő alapanyagoknak való utánjárás egy külön életforma, amely vadászó-halászó őseink viszontagságos élelmiszerbeszerzési hercehurcáit idézi.

Nos tehát. A Lait de porc alapja a sertés nyesedékhús mellett a tej. Viszont mivel a tej természetes formában az emberi gyomor számára nem emészthető, körültekintően fel kell dolgozni fogyasztás előtt. Ezt a komplikált folyamatot nem szívesen bíznám a Kedves Olvasóra, ezért aztán a javaslatom az, hogy a Lait de porc elkészítésekor bátran hagyatkozzunk az élelmiszerboltok célirányú termékeire. A tökéletes Lait de porc-hoz javallt tejtermék a túró-joghurt-krémsajt 1:1:2 arányú elegye, amit úgy érünk el a legkönnyebben, ha beszerzünk valami bóvli cottage cheese-t (joghurtban úszkáló túródarabkák, csak flancosabban hívva) és valami olcsó ricotta-utánzatot. Ha netán túl jó minőségű krémsajthoz jutnánk csak hozzá, bóvli joghurt hozzáadásával megfelelő állagúra fejleszthető a tej típusú összetevőnk. Akkor az igazi, ha hasmenéses hígfosra emlékeztet bennünket, néhány apró, szilárdabb darabkával vegyítve (amelyeket a túró testesít meg).

A Lait de porc rajongói persze tudják, hogy az élet nem csak játék és mese! Az alapanyagok listáját sajnos fel kell higítanunk holmi zöldségekkel, mert bóvli sajttal és nyesedékhússal jóllakni bizony nem olcsó mulatság! Erre a célra az előző receptben már propagált, előfőzött konzerv burgonyát javaslom egyfelől, és mirelit brokkoli-karfiol-kölökrépa (úgy is ismeretes, mint baby carrot) vegyeszöldséget másfelől. Persze tudom, most kórusban felhördülnek a főzésben járatosabb olvasók, hogy Lait de porc nem létezhetik mirelit spenót nélkül! De, de, kedves főzőtársaim, sajnos létezhetik; köszönhetően a közeli Asda szupermarket hanyagságának, hogy nem tartanak mirelit spenótot ezekben az ínséges időkben. Ennek megfelelően a zöldségek megfelelő arányát egy rész nyesihusihoz számított egy rész előfőzött krumpliban és egy rész vegyes zöldségben határozhatnók meg. Tehát egy ötliteres kondérra számolva egy kiló nyesedékhús, egy kiló fagyasztott zöldség és egy kiló előfőzött krumpli kell, durván fél kilónyi előkészített tejjel.

(Leleményesebbek a jövő Lait de porc-jaira is felkészülve külön is megvásárolhatják a fagyasztott zöldségeket, ezzel megelőzve az abból fakadó problémákat, hogy a gyárilag egybezúdított kiadásban valahogy mindig szükségképpen a répa dominál. Bár így a fagyasztónk egy részét zöldséggel kell aztán leterhelnünk a maradék zöldségek miatt, de ez talán vállalható áldozat egy igazán jól sikerült Lait de porc-ért cserébe, amelyben a karfiol és a brokkoli sohasem kevesebb, mint a répa - kivéve persze, ha megfelelő mennyiségű spenóttal ellensúlyozzuk!)

Az eljárás a következő. Kevés (természetesen állati eredetű) zsiradékon igyekszünk megpirítani a nyesedékhúst. Mivel a vákuumcsomagolt nyesedékhús jelentős mennyiségű víz hozzáadásával készül, hogy a gyártó spóroljon a költségeken, és - az egyébként húshoz képest igen kedvező - árért némi sós vizet is ránk sózzon, ez a kísérlet csak akkor jár valamelyes sikerrel, ha nagy lángon, wokban, folyamatos kevergetés mellett tesszük, nem engedve, hogy levet eresszen. Tehát tegyük így. A hús előkészítése után adható hozzá a fagyasztott zöldség, aminek az esetében a léengedés - a jégből kifolyólag, ha értitek, hogy mondom - sajnos elkerülhetetlen, így ez előtt a lépés előtt akár egy fazékba is transzponálhatjuk készülő étkünket, hogy egyszerre beleférjen többnapi adag is, mert ha elkészül, ripsz-ropsz el fog fogyni! A zöldség és hús elegyítése után adjuk hozzá a fűszereket - kiemelten: kaporlevelet és zúzott fokhagymát -, majd továbbra is nagy lángon, gyakori kevergetés mellett elfőzzük a leve nagyját. Ennek során a hús és a zöldség is elsősorban párolódik, kevéssé fő, ami a zöldségre nézve azzal a kedvező hatással jár, hogy szétfőzés helyett ressre tudjuk elkészíteni. Akkor lesz tökéletes, ha már nem törik bele a fogunk a bóvli karfiol/brokkoli fás szárába, de öreganyánk még azt mondaná rá, hogy ez fiam nyers! Ha ez nem adna kellő támpontot, úgy is meghatározhatjuk a főzési időt, hogy ne számoljunk 6-7 deci fröccsnél/sörnél többet rá!

Mikor a gaz már némi jóindulattal emberi fogyasztásra alkalmasnak mondható, mehet a kajába a krumpli. Ennek nem kell sok idő, hiszen elő van már főzve; a funkciója az ételben az, hogy valamelyest felszívja a sót, amivel a nyesedékhúst telebarmolták. Így aztán pár perc összerottyantás után megkoronázhatjuk az egészet a fentebb leírt módon előkészített tejjel. Ennek már végképp csak egy rottyanás kell, hiszen a tejből nem akarjuk kicsapni a fehérjét - a fehérje kicsapása recskázáskor lényegesen élvezetesebb amúgy is -, csak (ekkor már kis lángon) hagyni, hogy átjárja a szószt a hús, a fokhagyma és a kapor íze. Végezetül ízlés szerinti mennyiségű, szintetikus úton előállított citrom vagy lime ízű lével és/vagy mozsárban frissen zúzott borssal finomhangoljuk az ízét.

Mint a minőségi ételek többségének, a Lait de porc-nak is kiválóan harmonizál az íze egy flaska jól behűtött almaborral. Egészségünkre!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.