Ez az étel nem csak horodozza a nevét, speciálisan a Tátrában készült étel. Első lépésként tehát elmegyünk a Tártrába, kibérelünk egy apartmant, elmegyünk este sörözni és jót alszunk.

Második lépésben felébredünk.

Az étel elkészítéséhez szükségünk van még egy mikróra:

A fenti képen a Tátra és a mikró

Ezután megnézzük, mi van a fridzsiderben:

Nem kell túlzásba vinni a konzumkodást, ennyi bőven elég!

A háttérben található tarját elővesszük. Megnézzük, mikor is jár le. Ezek a faszom szlovákok mindenre képesek!

Előkészületként három szeletre vágjuk a maradék tarját.

Egy percre beállítjuk a mikrót. Elindítjuk. Ezen a mikrón egy fokozat volt, a fokozat annyira nem publikus, hogy a masina nekem sem mutatta meg a wattot.

Amíg lejár az egy perc, két dolog jár a fejünkben:

Az egyik az egy woaaahhh fíling, hogy dekurvaszép, csak ne lenne 8 fok odakünn

A másik, amire gondolok, Vásenyka komám, akivel sokszor beszélgettünk arról, fontos, hogy az ember reggelente egyen valami konkrét.

Szerintem a finom meleg tarja jó konkrét.

Mustár mehet mellé, a szlovén napok nevében ez horvátmustár. Még maradt az élelmiszeres zacsiban.

Ekkor rájövünk, hogy nincs kenyér sem kifli. Sebaj, a hűtő oldalában árválkodik egy moci, azt odatesszük.

Eddig az első lépéstől kb 3 perc telt el.

Megesszük az ételt. Semmit nem olvasunk közben, élvezzük a létet és nem gondolunk semmire. Hamarosan úgyis fel kell pörögni, és vlaami vállalat igazgatójával okoskodni, aki teljesen fontosnak hiszi a szerepét, pedig a divíziója nem más, mint statisztikai hiba a mérlegfőkönyvben. Nem baj, eljátsszuk a fontosat mindketten.

Nagyjából rendet rakunk, kicsit elmosogatunk.

Rühellem azokat, akik főzés utánra hagyják a mosogatást. Igazi férfi főzés közben párhuzamosan mosogatja a dolgokat. Most ez kivétel. Reggel van, és gyorsan készült az étel.

Azért hagyni kell munkát a szlovákoknak is. Egyébként is elég gáz bögrékben turkálni.

Felöltözünk, puccba vágjuk magunkat. Megyünk tovább, bepakolunk a verdába. Holnap már más tájak, más hely.

Kibaszott nagy királynak érezzük magunkat a Tátrai Mikróssal gyomrunkban, és ahogy haladunk, rápillantunk a Tátrára:

Jegyezzük meg, nagyon menőn néz ki a Tátra. Szerintem jobb, mint a faszom Svájc vagy a rohadt náci Osztrákok. És itt még van fíling, van kelet-ojrópa, nem az a kifinomított porcukor-társadalom, ahol minden élethelyzetre minimum harminc, előre elkészített megoldást kínálnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.