Ha ezt a posztot a Kigondoltam blogra szánnám, akkor nagyrészt azon embereken élcelődnék benne, akik valamiféle elbaszott meggyőződésből nem esznek állati eredetű fehérjét. De ettől elegánsan eltekintek, így csupán annyit üzenek nekik, hogy olvassatok és sírjatok, retardált anyaszomorítók, aztán meg patkoljatok el valami hiánybetegségben!

De ezzel a kirohanással persze csak leányos zavaromat igyekszem palástolni, amiért spirituális vezetőként nem tiltakozok kézzel-lábbal, inkább rákapcsolódom a kis közösségünk által gerjesztett gasztroforradalmi hullámra. (Megjegyzem, jobbára csak belülről bomlasztok majd, így legalább a lelkiismeretem tiszta maradhat...) Az első receptem - amit sokan joggal tekinthettek majd istenérvnek - bemutatja, hogy varázsoljunk egyszerű csirkecombból költeményt, mely után ízlelőbimbóink nem tudják eldönteni, hogy csárdást, vagy csacsacsát járjanak örömükben.

Mindenek előtt - mintegy nulladik lépés gyanánt - vegyük ki a hűtőből a nagyjából másfél hónapja ott rohadó tepsit, és tisztítsuk ki. Amennyiben rendelkezünk wc-ülőkébe épített bidével, ezzel a művelet csupán nagyjából fél percig tart majd, de arra nagyon figyeljünk, hogy a tepsit ne nagyon dörgöljük hozzá a wc-kagylóhoz. Mivel nekem a térlátásom és a mozgáskoordinációm egyaránt tökéletes, így mindez számomra csupán gyermekjátéknak hat, de egy átlagember bizony jobban teszi, ha körültekintően jár el...

Ekkor nekiállhatunk a tulajdonképpeni főzésnek. A gondosan válogatott csirkecombokon hagyjuk rajt a bőrt, majd a képen látható fűszerekkel (pulykasült fűszerkeverék, fűszersó, fokhagyma granulátum) szórjuk meg alaposan, majd helyezzük el a tepsiben, és locsoljuk meg olívaolajjal. Utóbbiból jusson a tepsi aljára is néhány milliméter vastagságban. Ekkor fedjük le az egészet alufóliával, majd 35 percre tegyük be a 180 fokra előmelegített sütőbe.

35 perc alatt bő fél részt meg tudunk nézni a Downton Abbey című sorozatból, tegyük is ezt. A sült nem lesz tőle jobb, azonban leckét kaphatunk kihaló félben lévő emberi értékekből, ami lelki táplálékul szolgálhat minden derék nemzettársunk számára. Az idő leteltével vegyük ki a tepsit, kaparjuk le róla az alufóliát, majd a combokra reszeljünk sajtot (ez megtehetjük már rögtön az elején is, de nekem csak ekkor jutott eszembe...), és rakjuk vissza a sütőbe további fél óra erejéig.

Ekkor nekiállhatunk a köret elkészítéséhez is, ami nem tart tovább néhány pillanatnál, ugyanis heteroszexuális férfiként csakis tasakos, előfőzött rizst használhatunk. A forrásban lévő vízbe csipetnyi sót, valamint kurkumát szórunk, így a rizs nem csupán gyorsan elkészül, de karakteres ízt és bizarr, sárga színt is kap.

Amikor elkezd pörögni a Downton Abbey stáblistája, már tudjuk jól, a hús elkészült, a rizs megfőtt, így ízlés szerint tálalhatjuk! Egészségemre!

(Apropó, nem tudom nem észrevenni, hogy bár utálok főzni, és csak szökőévente szoktam, még így is klasszisokkal jobban csinálom, mint tik, pöcsök! Az eddigi posztok legalábbis ezt engedik sejtetni...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.