A következő recept egyike annak a háromnak, amit már e blog indulás előtt is készítettem, így - ha ez lehetséges egyáltalán - az eredmény még a korábbiaknál is tökéletesebb lett. Hiába no, a rutin, meg az évek... A magyarul - egyébként érthetetlenül - csilis babnak csúfolt étek mindazoknak jó szívvel ajánlható, akik szeretik a karakteres ízeket, és nem kevésbé lelik örömüket a szellentésben. Nálam mindkettő ott van a top10-ben - utóbbit főleg hölgytársaságban, vagy a kádban ázva, pláne hölgytársasággal a kádban ázva szeretem művelni -, így nem is csoda, hogy egyik kedvenc étkemről van szó!

Annyi újdonságot azért hordozott magában az alkalom, hogy eleddig még soha nem ettem desznajból készült csilis babot, viszont most lusta voltam bornyúért menni a henteshez, főleg, hogy találtam itthon egy fél éve a fagyasztómban dekkoló - a szavatossági idő legalábbis akkoriban járt le - sertéscombot.

A hozzávalók közül talán a mézeskrémes ízesítésű krémtúró a legfontosabb, ugyanis azt kell elfogyasztanunk még mielőtt bármi máshoz fognánk, elvégre vagy 2 óráig még esélyünk sem lesz enni! A másik titok pedig, hogy felkockázunk 10 deka szalonnát - meglátjátok majd, mekkora élmény lesz rátalálni a készételben! -, közepes lángon megpirítjuk egy csöppet, és a kisülő zsírján pirítunk tovább egy nagy fej vöröshagymát és öt gerezd fokhagymát. Amikor a hagyma elkezd üvegesedni, bezúdítunk 60 deka felkockázott* marhahúst (jelen esetben disznóhúst) és addig sütjük, amíg színt nem kap. Ekkor felöntjük az egészet 3 deci vízzel, amivel időt nyerünk, ugyanis nem kell őrült módjára kavargatnunk, hogy ne égjen oda az egész. Ekkor kanalazzuk bele a fűszereket, két ek. oregánót, egy-egy tk. fahéjat és kakaóport, rengeteg kiváló minőségű délvidéki erős paprikát, és egy zacskó csilis bab alapot. Utóbbira azért van szükség, mert tartalmaz néhány olyan fűszert (pl. rómaiköményt), amiről tisztességes férfiember még azt sem tudja, hogy néz ki.

Néhány perc elteltével beleöntünk 700 ml paradicsomsűrítményt, illetve beleszelünk egy darab kaliforniai paprikát, nem is annyira az íze, mint az állaga kedvéért.  Kevergetjük egy csöppet, majd mehet bele két doboz konzerv bab, és egy doboz csemegekukorica is, aztán ízlés szerint sózzuk. Ekkor jön el a pillanat, hogy elindítsunk valami jóféle filmet a nagyképernyős tévén, mert az elkövetkező 70-80 percben bizony a tűzhely mellé leszünk láncolva, hiszen legalább ennyi idő, míg a hús megpuhul. Ez persze kurva nagy szívás, de ha jó sokat csináltunk belőle, legalább három napon át élvezhetjük a mennyei íz, és a szivacsos széklet örömeit!

Én - ínyenc lévén - pirított magos zsömlével tálalom, de a buzik ehetnek hozzá fehér kenyeret, vagy akár vizes kiflit is, ha nem szégyellik magukat. Az eredményt érdemes összehasonlítani megszokács B-típusú tepsis babgulyásával... Elvégre a kacagás az egészséges élet fundamentuma!

(*) Nem dughatjuk a homokba fejünket, igenis vannak olyan, egyébként magukat a Queer közösséghez tartozónak valló alakok, akik a csilis babot nem átallnak darált húsból készíteni. Akkor járunk el helyesen, ha nagyon utáljuk őket, hiszen aki ily nyilvánvalóan szépérzék nélkül született, arról a jóra való hajlam hiánya is joggal tételezhető fel...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.