A blog mindezidáig méltatlanul, páriaként kezelte a desszerteket, hiszen elsődleges küldetésének az agglegények megóvását tekinti az éhkopptól, akik ha már kénytelenek magukra főzni, biztos nem állnak neki egyszerre több fogásnak... (Amennyiben heteroszexuálisak.) Ebből a szempontból forradalmi a következő recept, hiszen "hivatalosan" desszertnek tekintendő, de holmi merész újítók - például én - sikeresen kísérleteztek azzal, hogy teljes értékű vacsoraként fogyasszák.

Ha elképzelünk egy igazi férfit, akkor a D-kosaras kebellel megáldott hölgyek társasága, és a minimum 6 literes motorral dübörgő autócsodák után a harmadik dolog, ami eszünkbe ötlik, alighanem az a szertartás, amikor hősünk visszalöki az imént vázolt hölgy fejét az az imént vázolt autó anyósülésére, benyúl a kesztyűtartóba, elővesz egy ételhordó dobozt - amit az anyukájától kapott -, felnyitja, és egy műanyag villával elkezd rizskochot falatozni. Nem csoda, hiszen a rizskoch a legrockabillysebb desszert az összes közül, ráadásul hidegen is fogyasztható! A modern tudománynak - és kiváló receptemnek - hála, azonban a jövőben nem kell anyukánk jóindulatára hagyatkoznunk, hogy igazán igazi férfinak érezhessük magunkat, hiszen a - szűk keresztmetszetnek tekinthető - rizskochot otthon is elkészíthetjük néhány lépésben, a csöcsi, meg a kocsi pedig ezek után nem jelenthet gondot...

Első teendőnk, hogy kimérünk 30 deka rizst, majd 3/4-ig főzzük sós vízben, (Ripők használhat víz helyett alaplevet, elvégre úgyis valamiféle beteges vonzódást érez a csirefarhát mellékíz iránt...) majd szűrjük le, és 3 deci tejben főzzük puhára. ( Itt kell megjegyeznem - ismét ripőknek, blogunk gasztrobenjáminjának címezve -, hogy aki ételéhez nem friss házi tejet, hanem tejporból, pláne növényi zsiradékból cseppfolyósított förmedvényt használ, annak a  várható élettartama 5 évet csökken... de nem is kár érte! ) Ekkor válasszunk szét 4 darab tojást, a fehérjéből verjünk kemény habot, majd a sárgájával, 4 ek. cukorral és egy vaníliás cukorral egyetemben keverjük bele a rizsbe. A kész rittyó 2/3 részét öntsük kivajazott, kilisztezett tepsibe, a maradékba pedig keverjünk kakaót, hogy szép barna legyen, és szabálytalan formában borítsuk a többi után. A tepsit toljuk be fél órára 190 fokra előmelegített sütőbe.

Amíg sül a rizskochunk, és úgy döntöttünk, hogy nem baracklekvárral fogyasztanánk, készítsünk el egy adag  prémium pudingot - nem részletezem hogy kell, egyrészt, mert már elfelejtettem, másrészt rajta van a zacskón, hahó! -, és öntsük az időközben elkészült fogás tetejébe. Jó tanácsként annyit, hogy pudingporból a minőség is megfizethető, még holmi szánalmas alakoknak is, így ne basszuk már el az egészet lisztízű förmedvénnyel... Köszöntem.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.