Koczkára téve az irredenta barátainkkal ápolt harmonikus nekszust, szögezzük le mindjárt az elején: mai ételünket nem az irhabekecsben pipáló góbék találták fel, hanem állítólag valami Székely József nevű egyén, aki a Petőfi művésznéven futó tót haverjával beugrott löncsölni egy resztórantba, ahol tudatos vásárlóként kieszközölte, hogy a napi rovancsra készülődő fogadós összeöntse a csévingek aljáról felkapart maradékot és diszkont áron rendelkezésükre bocsássa legott.

Ennek fényében, remélem nem okoz különösebb felhördülést, amennyiben mindenféle páthosz és zokogva előadott Kárpátia-dalok nélkül, már-már szenvtelenül látok munkához, az összetevők szakszerű, precíz sarabolásához.
Mindenekelőtt vegyük lajstromba a különféle, igen változatos komponenseket; ha valami hiányzik, helyettesítsük zsírszalonna és fokhagyma 1:1 arányú keverékével.

Hozzávalók egy személyre
- zsírszalonna
- fej fokhagyma
- vereshagyma
- koczkázott sertéshús
- koczkázott, füstölt sertéshús
- házilag savanyított, metélt káposzta
- pirospaprika, őrölt kömény, bors, babér, macskapöcse, só
- tejfel a tálaláshoz
- kelesztett péksütemény a zaft kitunkolásához
- pálinka és chardonnay, hogy egyáltalán legyen kedvünk nekifogni
- pirított kolbászkarikák, mert tegnap vásárolni voltam

Lássunk hát neki serényen, villogjon a kacor, csipogjon a defrostoló mikró, ma lukulluszi lakomát csapunk, sej!
A konyhai higiénia egyensúlyára gondosan ügyelve egyetlen főzőedényt, egy deszkát valamint egy árva kést koszolunk csak, üljön tort a lustaság a környezettudatos vízhasználat.

Elkészítés
Hasáboljuk a szalonnát és lassú tűzön izzasszuk meg derekassan. Hintsük meg füstöltkolbász-érmékkel és rázogassuk 24 másodpercig a rákgyógyszeren mélázva. Amint megvan a megoldás, a pörkösre aszott húskészítményeket szedjük ki a öööö... a már úgyis koszos deszkára, na.
A zamatos zsiradékon fonnyasszuk meg a hagymát és az aprózott paprikát; bal vállunk fölött átdobva, illessük sóval. Az opálosodás sokadik pillanatában tottyantsuk rá a kiolvasztott disznócomb-koczkákat és fűtsünk be neki, pirítsuk alapossan körbe.
Később a gázról levett edény fölött a mindentudók titokzatosságával pöcögtessünk pár evőkanálnyi pirospaprika-darálékot az ételbe, forgassuk meg, hogy a fűszer feloldódhasson a zsírban, majd messünk rá mértani pontossággal szabálytalan szeleteket a hámozott paradicsomból. Pötty víz, vagy ha az van a kezünkben, akkor chardonnay gátolja majd meg, hogy lekokszolódjon csemegénk.
Mehet rá a mérsékelten átöblített káposzta. Dinszteljük. Míg ez tart, tegyük azt, amit dinsztelés közben mindig szoktunk.
Utána mossunk kezet.
Most jöjjünk elő a felaprított füstölt husival és az erőssel, keverjük az eledelbe, zúzzuk rá a fokhagymát és fűszerezzük az ízlésem szerint. Főzzük, amíg jónak érezzük, utána már ne.
Tálaláskor szórjuk meg a pirított húsáruval, kanalazzunk rá tejfelt és csócsáljunk mellé kiflit.
Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.