Szögezzük le mindjárt az elején, hogy egy személyre főzni nem lehet.
Ám én mégis hosszas kísérletezésbe kezdtem, hogyan tudnám optimalizálni az ökológiai lábnyomomat és ne négy személyre főzni, bár jóval nagyobb motivációt jelentett az, hogy nem volt kedvem 4-5 napig ugyanazt enni...
Tehát praktikus jótanácsaim a következőek:
* ha már kreatív alkotásra adjuk fejünket a konyhában, akkor már az alapaanyagok beszerzésénél viseltessünk kellő szigorral, és mindenből EGY darabot vegyünk! Nem számít, hogy mennyire szép a csokor répa, nem veszed meg azzal a felkiáltással, hogy majd csinálok még belőle mást. Nem, mert tuti ki fogod baszni két hét múlva a kukába az egészet.
* vegyél valószerűtlenül kicsi edényeket, mert minél nevetségesebben mini, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikerül benne egy adag valamit elkészítened
Szemléltető ábránk a rakott karalábé korai szakaszát mutatja be

* ha pedig épp rohadtul semmi kedved az egészhez már megint, akkor felelős állampolgárként támogasd te is az integrációt, és legnagyobb nyugalommal rendelj a törököktől egy kikúrt pizzát azzal a boldog tudattal, hogy szerencsére nem kell fogyókúráznod!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.