Az én célpontom pörkölt, nyúlból, mégpedig, mint a címben utaltam rá (ki pikánsabb dologra számított az alcím miatt, tőle elnézést kérek), házi nyúlból fog készülni, mire ugye, hogy nem vadászunk? Ketrecben nevelgetjük, így könnyebben megsózhatnánk a farkát, mint a vadonban élő rokonának, kit ha elkerül a vadásztöltény, megeshet az is, hogy öregségi elmúlásban végzi, míg a mi házi nyuszinknak erre igen csekély esélye van, mert ketrecéből akkor szabadul csak ki, midőn gazduram nyakon csípi, kiemelvén onnan, majd nyakcsigolyáit egy kimért mozdulattal távolabbi helyzetbe kényszeríti az életben maradás feltételei megtartásához képest, majd testét, mi pörköltünk hús részét fogja képezni, kifordítja szépséges bundájából.

Szerencsére hozzám ebben a meztelen formájában került, mert leszögezem, nekem nagyon az éhhalál küszöbén kéne lennem, mire az előbbi műveleteket véghez tudnám vinni.

A trancsírozás már nem ügy.

A pörkölt készítés sem.

A szokásos módon járunk el. A szokásoson szánalmas vörösboros csirkepörköltjét értem, kisebb, nagyobb eltéréssel, törekedvén a hagyományörzésre.

Különösebben nem hiszem, hogy részleteznem kéne. Pörkölt az pörkölt, akármilyen húsból készítjük.

Nálam a lényeg az, hogy víz csak a legvégső esetben kerüljön bele, mi alól csak a körömpörkölt kivétel.

A húst, miután a kissé megpirított hagymán megkapatjuk, majd lefedve azt a lehető legkisebb tűzön tartjuk, kiadja saját levét, miben puhulhat lassan, hogy legyen ideje magába szippantani a jó kis házi paprika, és egyéb fűszerek aromáját, mint azt a fránya sót, mit bizony (kövezzenek meg érte!) már a nyuszi darabolásakor adagoltam, az elmaradhatatlan borsot (mit követelne kicsi fiam, nem megszakács, a másik), s mivel nyúlról van szó, kicsit megvadítandó, kés nyelével vágódeszkán kissé összezúzott borókabogyót, és a semmilyen pörköltből ki nem maradható fokhagymát. Kéne bele pár szem paradicsom és paprika, de mivel már lecsengett a szabadföldi szezonja, így az általam készített, kis üvegekben, egy üveg egy pörköltbe való adagonként, paradicsomlében eltett paprikával borítottam nyakon, valamint a szintén házi (jó, nem én készítettem, hanem ki nevére vett), saját gyártmányú borral tettem pikánsabbá.

Itt jegyzem meg, a májat csak ekkor dobtam a már majdnem kész pörköltbe, mivel ha az elején belekerült volna, túl keménnyé vált volna.

Innen már nem sok idő kell, míg elkészüljünk vele. Forrhat a víz a nokedlinak, és jöhet a tálalás.

Ha az első képről hiányolta valaki a tejfölt, itt pótolom.