Csinálunk egy laza pácolt csirkeragu/paprikást, és összekeverjük azzal amit találunk, előtte gondosan lekapirgáljuk a megbontott Heinz tetején keletkezett élősködő réteget!

Amúgy mennyei volt, amire és a csirkére emlékezzünk a vonatkozó wiki bejegyzéssel. 

A rakott krumpli legfontosabb összetevője a minőségi kolbász, ár nem számíthat! Ami miatt imádni való lesz az az, hogy a kolbászt megsütjük előtte, és a kisült kolbászzsírt a tejföllel összekeverjük.

Mindannyian kerülünk időnként olyan helyzetbe, amikor nincs nő, nincs sírás (na jó, a nők ez alól kivételek, de ez legyen az ő bajuk!), és valamit mégis enni kell. Ha valaki - mint én is - jó előre felkészült erre a helyzetre, és azt az istenadta intelligenciabeli fölényt, amelyet magáénak tudhat a wannabí emberekkel (értsd: nőkkel) szemben, legalább részben arra használja, hogy végre ehető kajákat burkoljon magába, ezúttal kap némi esélyt, hogy a túlélésnél valamivel több is jusson neki. Mondjuk ez:

Étteremfika-sorozatunkat nem mással kezdem, mint a Magyar Nemzet egy kivételes településével, történelmünk ékkövével, melytől az Esztergomi bazilika mellett minden szlovák rángógörcsöket kap: Visegráddal.

Történt az, hogy az Úr 2013-ik évének őszén, hogy egy szép, napsütéses szombaton úgy döntöttünk, hogy délelőttünk hátralévő felét valamint a délutánt a Szittya Szív mélybugyrában, a Föld bolygó szívcsakrájában, a Pilisi hegyekben töltjük.

Előzetes tervünk az volt, hogy sétálunk keveset a napsütéses erdőben, majd egy finomat ebédelve elmegyünk egy thermál fürdőbe megújulni. Mindezt tettük a belföldi turizmus jegyében, szem előtt tartva a Fidesz direktíváját és zseniális, párját ritkitó marketing-szlogenjét: itthon otthon vagy!

Csak hogy egyetek valamit, ami szép is, finom is!

30 perc alatt tolható:

 

A blog mindezidáig méltatlanul, páriaként kezelte a desszerteket, hiszen elsődleges küldetésének az agglegények megóvását tekinti az éhkopptól, akik ha már kénytelenek magukra főzni, biztos nem állnak neki egyszerre több fogásnak... (Amennyiben heteroszexuálisak.) Ebből a szempontból forradalmi a következő recept, hiszen "hivatalosan" desszertnek tekintendő, de holmi merész újítók - például én - sikeresen kísérleteztek azzal, hogy teljes értékű vacsoraként fogyasszák.

Ha elképzelünk egy igazi férfit, akkor a D-kosaras kebellel megáldott hölgyek társasága, és a minimum 6 literes motorral dübörgő autócsodák után a harmadik dolog, ami eszünkbe ötlik, alighanem az a szertartás, amikor hősünk visszalöki az imént vázolt hölgy fejét az az imént vázolt autó anyósülésére, benyúl a kesztyűtartóba, elővesz egy ételhordó dobozt - amit az anyukájától kapott -, felnyitja, és egy műanyag villával elkezd rizskochot falatozni. Nem csoda, hiszen a rizskoch a legrockabillysebb desszert az összes közül, ráadásul hidegen is fogyasztható! A modern tudománynak - és kiváló receptemnek - hála, azonban a jövőben nem kell anyukánk jóindulatára hagyatkoznunk, hogy igazán igazi férfinak érezhessük magunkat, hiszen a - szűk keresztmetszetnek tekinthető - rizskochot otthon is elkészíthetjük néhány lépésben, a csöcsi, meg a kocsi pedig ezek után nem jelenthet gondot...