A mérhetetlen főzőblogos népszerűségemből fakadó állandó olvasói terrornak engedve felelőtlenül beígértem ennek-annak erre-arra ezt-azt posztolás terén, és a (szokásos csúcsminőségű) fotók meg is vannak, de eme - bár kétségtelenül fenomenális - ételek emlékét elhomályosítja a mai, így kénytelen vagyok ezzel kezdeni, a többire pedig - kiemelten: a fahéjas csirkepörire - idővel visszatérek. Mondjuk forraltboros téli estéken. De Isten az atyám: kurva jó volt!

Mivel nálunk itt a ködös Albionban megjött a tavasz, rövidujjús meleg van és ragyogó napsütés, boltba menet mi más is juthatott eszembe, mint az egészséges mennyiségű óraszámban napfényt nem látott angol paradicsom, ami már adta is, hogy mediterrán étket kell főzzek a jó idő örömére. Egy kis friss zöldség (majd csak kimegy belőle a frissesség, ha hőkezeled, de az illúzió addig is megvan), egy kis ferde hajlamú fűszerezés, meg - amúgy dzsémiolivéresen - egy "kis" olívaolaj, és máris kész a digó tepsis krumpli. De ígérem: a többi rész ehető, és elnyomja benne a mediterrán vonalat. Úgyhogy uccu is neki, felejtsük el a kóbi-tojás-tejföl kombót, ha egyszer van itthon nyesedékhús!

A "mediterrán konyha" lényege - mármint ahogyan azt a nemzetközi gasztroblogokban megismerhetjük - a következőképpen foglalható össze. 1. A disznózsír káros, ellenben az olívaolaj hasznos, hiszen ez pénzt hoz azoknak, akik olívabogyót termesztenek - történetesen épp a mediterrán térségben. 2. Paradicsom minden kajába kell, mert ez az egyetlen növény, ami a mediterrán térségtől se Északra, se Délre, se Keletre, se Nyugatra nem terem meg olyan minőségben, mint ott (lett légyen bár - amint tudjuk - olyan gyümölcsről szó, amit úgy loptak Amerikából). Végül pedig 3. ha már olyan egészségesek vagyunk, hogy zsír helyett olajat, hús helyett pedig gyümölcsöt eszünk, legalább a sajtot ne sajnáljuk magunktól. Ennek a három szempontnak igyekeztem tehát megfelelni; mindenki eldöntheti saját maga, milyen sikerrel.

Felháborodott olvasói levelek tömkelegét vagyok kénytelen - olvasatlanul - lomtárba helyezni nap, mint nap, amik - feltehetően - mind a húsos palacsinta receptjét és elkészítésének csínját-bínját tudakolják. Közszolgálati perceink keretében most úgy döntöttem, engedek a gyengéd erőszaknak, közkinccsé teszem, amit erről az ételről tudok, hátha így megszabadulok zaklatóimtól.

Most ezen mit magyarázzak, 10 perc utazás előtt, és ennyi! Legalább van egy kaja dragonról is elnevezve!

A következő recept egyike annak a háromnak, amit már e blog indulás előtt is készítettem, így - ha ez lehetséges egyáltalán - az eredmény még a korábbiaknál is tökéletesebb lett. Hiába no, a rutin, meg az évek... A magyarul - egyébként érthetetlenül - csilis babnak csúfolt étek mindazoknak jó szívvel ajánlható, akik szeretik a karakteres ízeket, és nem kevésbé lelik örömüket a szellentésben. Nálam mindkettő ott van a top10-ben - utóbbit főleg hölgytársaságban, vagy a kádban ázva, pláne hölgytársasággal a kádban ázva szeretem művelni -, így nem is csoda, hogy egyik kedvenc étkemről van szó!

Annyi újdonságot azért hordozott magában az alkalom, hogy eleddig még soha nem ettem desznajból készült csilis babot, viszont most lusta voltam bornyúért menni a henteshez, főleg, hogy találtam itthon egy fél éve a fagyasztómban dekkoló - a szavatossági idő legalábbis akkoriban járt le - sertéscombot.

Ápdét! Tulajdonképpen most kerestem a gúglin ilyesmit és nem is találtam hasonló cuccot, szóval első és saját receptem is van immár!

Mivel lusta voltam karfiolrózsákat panírozni, ezért átértékeltem a dolgot, és megcsináltam lángosnak. Karfiol, krumpli, tojás, liszt, fűszerek, petrezselyemzöld. A többit most nem tudom, mert nincsenek itt a képek, csak a végeredményé. Amúgy megszoptam, mert nem lett egyszerűbb a rántott karfiolnál, de még gyorsabb sem!

Megfőzzük a karfiolt és a krumplit, összekutyulunk mindent, adagoljuk hozzá a lisztet lángosállagig, panírozunk ha akarunk és kész!

Folytatás később!

Szépen csöndben megérkezett az ősz. Nekem úgy tűnik, ebben az évben a vénasszonyok nyara vagy nagyon késik, vagy nem is lesz. Míg belül valahol még a tenger mellett heverészünk emlékeinkben, amint olvasgatunk, vagy a fürdőzőket szemlélgetjük, vagy elkalandozik a tekintetünk a napfényes, csillogó tájon, a valóság az, hogy undok, hűvös szél fúj odakint, és munka után mindenki menekül a vackába.

Ilyenkor lélekemelő egy jó erős leves. A mai receptünk, egy egyszerű, kb. 10 perc előkészületet igénylő étel.

Hozzávalók: két szép fej cékla (kb. 500g meghámozva), két szép sárgarépa, 1 fej hagyma, 3 kisujjnagyságú gyömbér, 250g csirkemell, 4 gerezd fokhagyma, minőségi száraz fehérbor, kevés szójaszósz, fokhagymás ecet, tejföl, só, bors, zsír.

  Kedveskéim!

Mint láthatjátok, szerkesztőtársak, a js után már ne gépeljetek semmit, mert a blóghú nem bírja az izgalmakat.ű

Számomra kiderült, hogy a blóghú informatikusai négerek.

Kép után tudsz írni így is wázzz