Sorozatunk előző részében a marokkói fahéjas csirkepörivel - azaz inkább lecsóval - ismerkedtünk meg. A folytatásban megtudhatjuk, milyen az igazi hamispaprikás hamiskrumpli: numeró kettő desszert szárnyasból.

A hamispaprikás hamiskrumpliban természetesen se paprika, se krumpli nincs, és nem is hiányzik egyik sem belőle. Nincs benne továbbá kolbász, virsli, krinolin és egyéb borzalmak; sem pedig szalonna avagy más sertés eredetű fehérje- vagy zsírszármazék. Azonban mint minden valódi diétás desszertnek, természetesen a hamispaprikás hamiskrumplinak is szárnyas felsőcomb képezi az alapját; e funkciót jelen étel esetében a pulyka felsőcombja tölti be. S hogy minden poént előre lelőjek: a krumplit pediglen karalábéval fogjuk pótolni, amely az édeskés-desszertes vonal fő megalapozója és közvetítője lesz a frenetikus fűszerezés mellett.

Desszertünk - a paprikás krumplira hajazva - egytálétel. Ennek megfelelően egyetlen wokban készül, de ennél azért több lesz a mosogatnivaló, ha valóban desszertes jellegűre kívánjuk készíteni. Ehhez ugyanis elengedhetetlen, hogy a karalábét - mielőtt a trutymóba kerülne - erőteljesen megkaramellizáljuk, majd a szaft elkészítése idejéig egy átmeneti tárolóedénybe helyezzük. Ez akár lehet persze a majdan tálalásra szánt ibrik is, ha valaki túl szemérmes ahhoz, hogy a főzőedényt helyezze oda a szépen terített asztalára.

Nostehát. Indításként tetemes mennyiségű állati zsiradékot hevítünk, és a hasábkrumplis méretűre szecskázott karalábét (vigyázat! hentesbárd használata ajánlott hozzá, mert nemigen adja meg magát holmi késnek!) nagy lángon, gyakran kevergetve karamellizáljuk (értsd: enyhén elszenesített kéregszerűséget képezünk a felszínén). Ehhez nem kevés kitartásra lesz szükségünk, mert nemcsak a késnek, a hőnek se adja könnyen magát. De legalább már előre elégetjük a kalóriákat, ami a desszert bevitelével a szervezetünkbe kerül majd, ezzel még diétásabbá téve ételünket.

A karamellizált karalábé edényből való eltávolítása után a wokba helyezzük a kicsontozott, lebőrözött, felkockázott pulykahúst (a csontját és a bőrét pulykakocsonya alaplé képzéséhez félretesszük a fagyasztóba; de ez egy másik poszt témája lesz). Fokhagymát adagolunk mellé, ízlés szerint, de azért nem spórolva vele. A húst körbepirítjuk, majd felengedjük ételünket némi semleges ízű folyadékkal (ami alapesetben klórozott víz, de természetesen a sznobok számára mindig nyitva áll tyúkhúsleves alaplé applikálásának lehetősége). Ügyeljünk rá, hogy a lé a húst éppenhogycsak ellepje, avagy inkább ne is teljesen. Őrölt szegfűszeggel, porrá zúzott szegfűborssal, netán némi frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük, majd felforralás után kis lángra véve, alkalmasint kevergetve és a levet pótolva a húst puhára főzzük-pároljuk. Ha a hús puha, beleinvesztáljuk az elszenesített karalábédarabokat, és cukormentes, szintetikus narancsszörp adagolásával finomhangoljuk a szaft ízét. Összerottyantjuk, és a karalábé puhaságához fűződő reményeink függvényében kis ideig még pároljuk. Végül utánízesítünk, ha valamelyik fűszer aromáját keveselljük benne, majd narancskarikával (esetleg zsírégetőtornás napokon némi csurgatott mézzel) tálaljuk, hogy ne derüljön ki a turpisság, hogy a hamisítatlan narancsíz benne bizony szörpaddicionálás eredménye.

Desszertünket különösen ajánlom el nem készült krumplis tésztás vacsorák könnyed levezetéseként fogyasztani, megszokács jól megérdemelt versenygyőzelme feletti örömünk kifejezéseképp. Ha a pulyka netán nem lenne ínyünkre, készíthetjük kacsahúsból is, csak a kacsának én sajnálnám a bőrét leszedni éppúgy, mint pörköltben szétfőzni. Így aztán ebben az esetben ragaszkodjunk a kacsabőr másnap reggeli töpörtyűsítve fogyasztásához.

Jó éjtvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.